A Proto-Zoosemiotic Model in the 17th Century: Charles Le Brun’s Conference on the Expression of Passions
Egy 17. századi proto-állatszemiotikai modell: Charles Le Brun fiziognómiáról szóló előadása
Résumé
In our study, we attempt to connect the protosemiotic concept with animal representation in the context of 17th century French art theory, based on Charles Le Brun’s conferences. Although the original texts of Le Brun’s two lectures on physiognomy in 1668 have disappeared, their extracts can be found in the minutes of the Academy of Painting and Sculpture, written by the secretary of the Academy, Henri Testelin in 1680, as well as the illustrations which accompanied the lectures. The extract and the images are the most significant sources which help us answer two main questions. The first one: to what extent can Le Brun’s conference on physiognomy – which was part of a series of lectures on passions – be considered a protosemiotic model? Our other question is whether some characteristics of the parallel human and animal faces can be defined as certain signs. Le Brun’s theory – compared with the perception of his predecessors – may be considered as novel, because the painter represented the concept that, depending on the circumstances, there are differences between the personalities of not only humans, but also of different specimens of the same animal species.
Tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy 17. századi francia művészetelméleti kontextusban: Charles Le Brun előadásai nyomán összekapcsoljuk egymással a protoszemiotikai felfogást és az állatábrázolást. Le Brun fiziognómiáról szóló, 1668-ban elhangzott két előadásának a szövege ugyan nem maradt fenn, de a Festészeti és Szobrászati Akadémia jegyzőkönyvében szerepel az Akadémia titkára, Henri Testelin által 1680-ban készített kivonata, továbbá ismeretesek a Le Brun előadását kísérő illusztrációk is. E szöveges és képi forrásokból kiindulva két fő kérdésre próbálunk meg választ találni. Az egyik az, hogy Le Brun fiziognómiai tárgyú előadása – amely egy, a kifejezésről szóló előadássorozat részét képezte – milyen értelemben tekinthető protoszemiotikai modellnek? A másik pedig, hogy az egymással párhuzamba állított ember- és állatfejek esetében meghatározhatók-e bizonyos, jelként felfogható vonások? Le Brun elmélete – elődei szemléletéhez képest – azért tekinthető újítónak, mert a festő azt a felfogást képviselte, hogy a körülmények függvényében nem csak az egyes emberek jelleme lehet különböző, hanem az ugyanahhoz az állatfajhoz tartozó egyedeké is eltérhet egymástól.